Maria Mazzotta – Amoreamaro

Intenzív és mély előadásmódja ritka és különleges élményt jelent a közönség számára, és ez teszi Maria Mazzotta-t a kortárs európai world music színtér egyik legnagyobbra értékelt hangjává. Repertoárja természetes könnyedséggel mozog a dél-olasz zenei hagyományok hangzásvilágától a balkáni ritmusokig. A műsor alapját gondos kutatómunka és az érintett kultúrák iránti mély tisztelet adja, különös figyelmet fordítva az egyes hagyományok sajátos vokális karakterére.

2020 januárjában jelent meg első szólóalbuma, az Amoreamaro, amelynek megjelenése után Maria Mazzotta megszakítás nélküli turnéba kezdett. Több ezer kilométert utazott, és legalább 25 országban több mint 300 koncertet adott: többek között a párizsi Théâtre de la Ville, a budapesti Müpa Budapest, a marseille-i La Cité de la Musique, a bécsi ORF Kulturhaus színpadán, valamint olyan rangos eseményeken, mint a WOMEX Portóban vagy az OFFest Szkopjéban. Fellépett továbbá a bogotái Festival de Música del Mundo és a quitói Festival de Música Sacra fesztiválon is, számos más nemzetközi koncerthelyszín mellett.

Az Amoreamaro („Keserű szerelem”) című album szenvedélyes és személyes hangú reflexió a szerelem különböző arcairól, női nézőpontból. A legnagyobb és legfelemelőbb érzelmektől a kétségbeesett, mégis gyengéd szereteten át egészen azokig a formákig, amikor a szerelem már rombolóvá, birtoklóvá vagy bántalmazóvá válik.

A lemez tíz dalt tartalmaz, köztük két eddig kiadatlan szerzeményt. Ezek bátran járják végig mindazokat az érzelmeket, amelyeket a szerelem kiválthat, miközben a dal a katarzis, a vigasz és az erő közvetítőjévé válik – afféle gyógyírként, ahogyan az a népi hagyományokban oly gyakran megjelenik. A dalok a rövid, játékos énekektől a hagyományos dalok újrahangszerelt változatain át egészen az olasz dalművészet klasszikus mérföldköveiig terjednek, mint például Domenico Modugno „Lu pisci spada” („A kardhal”) című dala, Gabriella Ferri által ismertté tett „Tu non mi piaci più” („Már nem tetszel nekem”), vagy Rosa Balistreri legendás szicíliai énekes-dalszerző „Rosa canta e cunta” („Rosa énekel és mesél”) című műve.

Az album szíve azonban a két, a salentói dialektusban énekelt új dalban rejlik: a „Nu me lassare” („Ne hagyj el”) egy fájdalmas szerelmi ballada, könyörgő panasz azokhoz, akik már nincsenek jelen; míg a címadó „Amoreamaro” pizzica stílusban szólal meg – ez a zenei forma egyben tánc is –, amelynek ritmusát hagyományosan a „tarantolata” állapot gyógyítására játszották. A dal így jelképesen egy beteg világ gyógyulását is megidézi.

Maria Mazzotta koncertje különleges, magával ragadó élmény: egy olyan előadás, amelyben a közönség egyedülálló tolmácsolásának vezetésével élheti át a zene erejét.