Egy új megközelítés az ősi és modern klasszikus gitár, valamint a népi hagyomány felé a battente gitárral. Egyfajta visszatérés a gyökerekhez, ahol a magas kultúra és a népi elemek összefonódnak; egy út, amely során bemutatásra kerülnek a battente gitárra jellemző technikák, a különleges jelölésrendszer és a tipikus repertoár – mindezek a modern stílus alapjai.

A „chitarra battente” kifejezéssel nem csupán a hangszerre kívánunk utalni, hanem elsősorban egy új technikai és stilisztikai szemléletre a gitár egészének megszólaltatásában. A kurzus tartalmaz egy részt is, amely a battente technikák alkalmazását más gitártípusokra mutatja be.

A workshop azoknak is szól, akik az ősi hangszerhez kívánnak közelebb kerülni, hogy bővítsék technikájukat és olyan tudásra tegyenek szert, amely gazdagítja a modern hangszer ismeretét. A mesterkurzus kezdők és haladók számára egyaránt nyitott, gyakorlati előadásrészekkel, amelyek a hallgató szintjéhez igazodnak, valamint elméleti, közös részekkel, hogy teljességet nyújtson az ősi és hagyományos gitárok stilisztikai és interpretációs megközelítésében.

A battente gitár Olaszországban született és terjedt el a tizenhatodik–tizenhetedik század között. Nevét a játéktechnikájáról kapta: a korabeli húros hangszereket lehetett pengetni vagy „botte”-val játszani. A „botta” az, amit ma pengetővel való játék esetén szoktunk nevezni. A battente gitár a második kategóriába tartozott: kizárólag „botte”-val játszották, a bal kéz csupán a akkordhelyezkedésekre korlátozódott, és így jött létre a jellegzetes „battente” hangzás.

Az első kategóriába olyan hangszerek tartoztak, mint a lant, a teorbo, a barokk gitár (amely nagyon hasonlít a battente-hez) stb., amelyeket bonyolultabbnak tartottak, gazdagabb irodalommal és összetettebb technikával rendelkeztek. A battente gitárt ezért „könnyű” hangszernek tekintették, mindenki számára hozzáférhetőnek, akár zenész, akár laikus. Elmondhatjuk, hogy hasonló szerepet töltött be, mint ma az akusztikus gitár (bár jellegzetességei nagyon különböznek): kívül állt az úgynevezett „intézményi” körökön, az akadémiákon és a konzervatóriumokon, és elsősorban a dalok kíséretére, énekhez használták.

Ez lehetővé tette, hogy a battente gitár gyorsan elterjedjen a „népi” világban, életben maradjon, és így eljusson hozzánk (miközben a fent említett hangszerek sorsa másképp alakult). Ma a battente gitár technikája odáig fejlődött, hogy önálló hangszerként is rendkívüli kifejező lehetőségekkel és erős karizmatikus hatással bír. Különösen a fiatalok körében kelt érdeklődést, és a tanulmányozása új és izgalmas perspektívákat nyithat mind a zenei kompozíció, mind a hangszeres technika terén.

Giovanni Seneca 1967-ben született Nápolyban. 1988-ban végzett a pesarói Gioacchino Rossini Konzervatóriumban kitüntetéssel (cum laude). 1989-ben Párizsba költözött, ahol a klasszikus gitár, zenei elemzés és hangszerelés terén specializálódott az École Normale de Musique-ben és a Ravel Konzervatóriumban. Párizsi tartózkodása alatt kezdett komponálni, és növelte koncerttevékenységét, mindig a zenei nyelvek sokszínűségének felfedezésére törekedve.

Olaszországba visszatérve főként komponálásnak szentelte magát, kamarazenekari és zenekari művek írásának és előadásának, de dolgozott televízió, film, színház és reklámzene területén is. Fellépett Olaszország legfontosabb városaiban, valamint Párizsban, Berlinben, Cannes-ban, New Yorkban, Philadelphiában, Tel Avivban, Szarajevóban, Belgrádban, Kairóban, Isztambulban, Alexandriában, Hammamet-ben, Athénban, Zágrábban, Podgoricában, Algiers-ben és Casablancában. 2009 áprilisában Új-Zélandon turnézott 12 koncerttel.

Szólistaként lépett fel többek között a következő zenekarokkal: RAI Szimfonikus Zenekar Róma, Orchestre des Concerts Lamoureux Párizs, Orchestre Symphonique Français Párizs, Orchestre Philharmonique de Cannes a Francia Riviérán, Orchestra Filarmonica Marchigiana Ancona. A nagy olasz zeneszerző, Ennio Morricone egy gitár- és zenekari koncertet írt és dedikált Giovanni Senecának, melynek világpremierjét Párizsban adták elő, és CD-re rögzítették a Orchestra Nazionale Accademia di Santa Cecilia közreműködésével Rómában.
Kompozíciói között szerepel színházi zene is, együttműködve híres olasz színészekkel, mint Moni Ovadia, David Riondino, Dario Vergassola. A pesarói Gioacchino Rossini Konzervatórium gitártanára, emellett az Adriatico Mediterraneo projekt művészeti vezetője (www.adriaticomediterraneo.eu), amely Olaszországban és a mediterrán térségben szervez eseményeket.